A nyári szünet közeledtével még inkább előtérbe kerül a kérdés: hogyan találjuk meg a megfelelő egyensúlyt a képernyő előtt töltött idő és a klasszikus játékok között? Nem is olyan egyszerű, de szakértők szerint sem lehetetlen vállalkozás.
Ma már nem kérdés, hogy a digitális világ a mindennapjaink része lett és ez alól a gyerekek sem jelentenek kivételt. Már az óvodások is rutinosan kezelik a tableteket, a tinédzserek pedig sokszor inkább a képernyőn „játszanak”, mint a szabadban. De vajon tényleg választanunk kell a digitális és hagyományos játékok között? Vagy az egyensúly megteremthető, sőt, elengedhetetlen? Cikkünkben ezt a témát járjuk körül, szülőként is használható ötletekkel.
Az elmúlt években rohamosan megnőtt a gyerekek képernyőhasználata, miközben drasztikusan csökkent a szabadban töltött idő. Ez az úgynevezett „sedentary, scrolling and alone” jelenség, ami magyarul nagyjából úgy fordítható, hogy „ülő életmód, görgetés és elszigeteltség”. Ez arra utal, hogy a gyerekek (és a felnőttek is) egyre több időt töltenek ülve, digitális eszközökön, „végeláthatatlan görgetéssel”, miközben egyedül vannak, ez pedig hosszú távon fizikai, mentális és érzelmi kihívásokhoz vezethet. Ráadásul komoly veszélyeket hordoz a gyerekek fejlődésére nézve.
Az olyan klasszikus játékok, mint az építőkockázás, társasok vagy szerepjátékok, nem csupán nosztalgikus emlékek. Az ilyen típusú tevékenységek:
• fejlesztik a finommotorikát,
• segítik az empátia, a szabályokhoz való alkalmazkodás és a türelem kialakulását,
• és támogatják a szociális készségek fejlődését.
Ugyanakkor a digitális technológia az óvodás-kisiskolás korúaknál is kínálhat értékes, fejlesztő lehetőségeket, persze csak ha van mögötte cél és tudatos szülői irányítás.
A képernyő önmagában nem ellenség. Sőt, a digitális játékok bizonyos esetekben kifejezetten hasznos készségeket fejleszthetnek a gyerekeknél. Sok digitális játék vagy ösztönzi a problémamegoldó gondolkodást, stratégiára tanít, erősíti a logikai készségeket és akár a reflexeket vagy szem–kéz koordinációt is javíthatja.
De itt jön a kulcsmondat: a lényeg mértékletesség.
A túlzásba vitt képernyőhasználat, különösen, ha nincs mellette testmozgás vagy társas kapcsolódás:
• csökkentheti a koncentrációs képességet, mert az agy hozzászokik az állandó ingeráradathoz,
• társas elszigetelődéshez vezethet, főleg, ha a gyerekek egyedül játszanak,
• és ronthatja az alvásminőséget.
Bizonyos digitális játékok vagy interaktív mesék azonban célzottan fejlesztik a:
• problémamegoldást,
• stratégiai gondolkodást és döntéshozást,
• szókincset,
• logikai készségeket,
• reflexeket és koordinációt.
Meg kell értenünk, hogy a 21. század gyerekei már másképp nőnek fel, mint mi. Nem zárhatjuk ki őket a digitális technológia világából, de segíthetünk, sőt, felelősségünk is segíteni nekik eligazodni benne. Nem a tiltás, hanem a szükséges keretek megteremtése a fontos. A digitális és a hagyományos játék nem versenytársak, hanem együttesen fontosak a gyerek fejlődéséhez. Tudatossággal olyan gazdag és sokoldalú élményeket teremthetünk, amelyek egyszerre fejlesztő és örömteli hatásúak, ráadásul a 21. századi körülményekhez is igazodnak.
A képernyőn túli világ varázslatos, főleg, ha a gyereket kedvenc mesehőse a való életbe is elkíséri. Egy mesehősös puha párna, egy vidám hátizsák vagy egy játékos ágynemű segíthet abban, hogy a digitális élmények kreatív szerepjátékká váljanak. Így a mesék nemcsak a monitoron, hanem a mindennapokban is tovább élnek. Nézzetek szét a Mesevarázs webshopjában és találjátok meg kedvenc kincseiteket!
This will close in 0 seconds
